Szív , seb , ész
Szívem érted dobog
Nem hallod?
Össze-vissza kalapál,
Mert rád nem talál…
Seb!- szívemen tátong,
S könnyek tengerében
Fürdik két szemem.
Súlyosan megsebeztél.
Ilyenkor mit ér az ész?
Már szinte azt is elvesztettem.
Elcsábítottál és én beléd szerettem,
De te csak játszottál velem.
Én végig őszinte voltam,
De nem gondoltam,
hogy ez az ára
a boldogtalanságnak.
|