Pillantásod: az a pillanat, Amikor észrevetted, Hogy megálmodtalak.?
?Itt ülök egyedül, földön kuporodva várom, hogy valaki vállam simogassa várom őt, ki nem jön el soha.?
?A magányosság idején látjuk, hogy nem vagyunk fontosak a nagy, mozgalmas világ számára, és hogy az sem fontos a mi számunkra.?
?Mit kellene tenni érte és ellene? Nem szégyenlem, ha kitalálom, hisz kitaszit a világ így is olyat, akit kábít a nap, rettent az álom.?
?Oh, drága magány, az egyetlen társam, kivel már az életet, oly sokszor megpróbáltam, S mindig ugyanaz, csalódások sora, Mindig nézz előre, de vissza soha...?
?Légy jó és magányos leszel.?
"Kövesd a megérzéseidet, ahogy a régi hajósok követték a csillagokat. Az utazás lehet magányos, de a csillagok elvezetnek célodhoz."
"Hideg, unalmas őszben borús eső esik nagy szomorú-szükre felhő mélyéből, de nézz a gyönyörű, csillogó-átlátszó, ezerszínű, vidáman szépséges vízcseppbe, és gondolj csak jobban bele: Honnan veszed, hogy az eső, színes-sárga avarra cseppenő, yönyörű vízcsepp-kavalkád szomorú?"
?Átvágnak bánatodon, és otthagynak mozdulatlanul... ócska emléktárgyak között.?
|