-Rám nehezedik egy emlék,egyszer az ablakra fagyott az arcom,úgy vártam valakire,akiről azt hittem, hogy szeret. Még bennem szoronganak a könnyek mert nem jött el mégsem.

-Összetört szív oson az éjben, csalódottan bandukol egy szikla szélen. Óvatlan pillanatban megcsúszik lába és elnyeli őt a sötétség szája.

-Mit kellene tenni érte és ellene? Nem szégyenlem, ha kitalálom, hisz kitaszit a világ így is olyat, akit kábít a nap, rettent az álom.

-Kövesd a megérzéseidet, ahogy a régi hajósok követték a csillagokat. Az utazás lehet magányos, de a csillagok elvezetnek célodhoz.

-Szorít az idő, bár tudom, hogy elkéstem.
Egy nap van még, és meghal bennem minden.
Meghal bennem minden és bárcsak én is meghalnék...

-Meghalnék és felvágott erekkel az ágyadon feküdnék.
Te benyitnál csendesen és észrevennél engem,
így talán megtudnád, hogy mi voltál te nekem!


-Vér csordul ki ereimből,
penge esik le kezeimből.
Forró vérem ömlik a földre,
ha ez nem használ: a fegyver is töltve.
Nézem, ahogy folyik belőlem az életem,
közben örülök, mert magamat megöltem.


-Látod arcát hogy rád nevet...
S bár nem ismered,
Fáj hogy nem lehet veled..
Soha ne feledd, hogy nem vagy egyedül,
mert minden gondolatom hozzád menekül.
Te vagy az álmom az ébredésem,
te vagy nekem minden szívverésem!

-Nem az a fájdalom, sírni, zokogni.
Hanem a fájdalmat kacajba folytani.
Az ember erős,
de a szíve megszakad...
Ha azt akit igazán szeret,
szeretnie nem szabad...


-Mondd a haldoklónak szép az élet,
a boldog párnak a szerelem méreg.
Meséld el a vaknak mind azt, amit látsz:
ha nem lehetsz boldog, terjeszd a romlást!


-Remegő lábakkal a párnyákra lépek,
becsukom a szemem és cseppet sem félek.
Régi emlékek mindig kísértenek,
Felnézek az égre, s tudom nem tévedek.
Utolsó szavaim suttogom a szélbe:
kimondom, szeretlek -s így ugrom a mélybe...



-Álmodj néha rólam,
S én ott leszek veled,
Ha megérint a hajnal,
Karodban ébredek.
Szólj néha hozzám,
Ha hiányzom neked,
Keress az álmaidban,
S én ott leszek veled.

Ha a szíveden ütnek sebet, a vérzés épp elég heves ahhoz, hogy belehalj.

A könnyek oly szavak amiket szívünk nem mondhat

Egyszer eljön az idő ,amikor a gonosz legyőzi  a gonoszt és a gyengébb veszít.

Az ember nem akkor hal meg amikor örökre lecsukja a két szemét,hanem amikor elveszíti élete értelmét.

Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyenek észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozz onnan, ahonnan elmentél.

Abban a pillanatban, ahogy egy gyerek kimondja, hogy "Nem hiszek a tündérekben" - egy tündér holtan esik össze.

Úgy élünk, ahogy álmodunk-egyedül!

Ne keresd a halált, a halál majd rádtalál, az utat keresd, amely beteljesüléssé avatja a halált.

Hiába mondják, hogy ne a szívedre hallgass, hanem az eszedre, mert ha egy csöpp eszed van, a szívedre hallgatsz ..

Akkor szeress, mikor a legkevésbé érdemlem meg, mert akkor van a legnagyobb szükségem rá.

Csak azok látják meg a világot a maga valóságában, akinek a szemét tisztára mosták a könnyek...

Csak két tragédia eshet meg egy emberrel élete során. Az egyik az, ha nem kapja meg amit kíván, a másik az, ha megkapja.

Csak egy nap meghalni és örökké boldogan élni.

sak akkor jövünk rá, hogy valaki milyen fontos volt nekünk, mikor elveszítettük!

Attól, hogy nem beszélsz rólam még nem vagyok halott.

Élek, és félek, és nagyon egyedül vagyok.

Látom, hogy kék az ég és érzem a szelet...

Attól, hogy sírok, még nem vagyok gyenge,
Élvezed, hogy kínzol... És ebbe halok bele!

Figyeljetek,létezem fogja már valaki a két kezem..

A magányosság idején látjuk, hogy nem vagyunk fontosak a nagy, mozgalmas világ számára, és hogy az sem fontos a mi számunkra.

Itt ülök egyedül, földön kuporodva várom, hogy valaki vállam simogassa várom őt, ki nem jön el soha

  Csak mennek a napok, s ,

Te nem vagy itt velem,

Pedig annyira,annyira

Kellenél nekem Talán nem is sejted mennyire

megváltozott minden.

Más szemmel látom a világot, És ezt Neked

köszönhetem.

 Oh drága magány,

az egyetlen társam,

kivel már az életet,

oly sokszor megpróbáltam,

s mindig ugyanaz ,

csalódások sora,mindig nézz előre,

de vissza soha....

 Örökké szoríts,örökké fájjon,

örökké lássalak, ne érjél máshoz,

örökkön örökké,érezzem hatalmad,

Elveszteni nem akarlak.

  Néha jobb, ha hajad eltakarja a fél szemed,

és csak a fél világot látod.

Akkor csak a világ szép oldalalát látod,nem látod azt a sok baromságot  és rondaságot amiből a másik fele áll.

De egyszer fésüld a másik jobb oldalára a hajad,

és lásd a rosszat is!!

 Ne a haláltól félj,

inkább a fájdalomtól,

abba belefulladsz és szenvedsz,

a halál gyors és egyszerű.

Az az igazi barát,

aki elfogadja a multad,

hisz a jövödben,és él a jeleneddel.

Ne itéld el a DOHÁNYOSOKAT,

ők is emberek,csak nem olyan sokáig.